Az apja sokat ivott, hogy ne kelljen gondolnia a val�ra, �s ha a kisfi� az �nek�vel zavarta, vagy �pp furuly�n j�tszott, h�t belenyomta a tenyer�be a t�zes vasat. A kisfi� el�sz�r jajgatott, ahogy sercegett a b�r, de azt�n l�tta, hogy ilyenkor az apja szem�ben furcsa, gonosz t�zek �gnek, mintha s�rk�nny� v�ltozna. ez�rt azt�n a kisfi� elhat�rozta, megk�zd a s�rk�nnyal. �s ha t�zet ok�dva a tenyer�t �geti, majd �sszeszor�tja a fog�t, hogy a s�rk�ny elgyeng�lj�n.

Minden ilyen b�ntet�s ut�n, a kisfi� az erd�be szaladt, hogy a patak h�s vize csillap�tsa sebeit, s egy id� ut�n, megszokta hogy ott is marad, s ott v�gasztalja mag�t furulysz�val. Igaz�b�l nagyon mag�nyos kisfi� volt, hab�r ezt csak m�sok gondolt�k r�la. Mert � az erd�ben �gy �rezte, bar�tokra tal�lt. Figyelte a madarakat, hogyan raknak f�szket, tavasszal a h�vir�gokkal besz�lgetett, ny�ron a lombok k�z� b�jva lett saj�t palot�ja, �sszel avarb�l k�sz�tett mag�nak selyem takar�t. K�zben pedig k�zd�tt a s�rk�nnyal, �s nagyon el�gedett volt mag�val, mert �rezte, hogy a s�rk�ny ereje napr�l napra gyeng�l.

A kisfi� �szre se vette, egy sz�p napon feln�tt. Ezt onnan tudta eg�szen pontosan, hogy az apja megfogta a piszkavasat, �s k�z�lte vele:

- Takarodj a h�zb�l, te b�d�s k�l�k, m�r feln�tt�l, ne sz�vd tov�bb a v�rem, gondoskodj magadr�l!
A kisfi� nagyon elcsod�lkozott, mert addig meg sem fordult a fej�ben, hogy egyszer nagyfi� is lehet, �s a s�rk�ny �gy vett v�get a k�zdelemnek, hogy elzavarja a h�zt�l.
- Na most azt�n mihez kezdjen? -t�prengett mag�ban. Kiment az erd�be, le�lt egy fa al� �s sirdog�lni kezdett. �s persze, ahogy az ilyenkor minden mes�ben lenni szokott, arra j�tt egy r�zs�t gy�jt�get� any�ka.
- Nincs egy sz�l cigid? - k�rdezte.
- Sajn�lom, de nem doh�nyzom.
- �rd�g fattya! -morgott fogatlanul az any�ka- de valami neki is lehetett a sz�ve hely�n, mert le�lt a fi� mell�, �s �gy sz�lt.
- H�t neked meg mi bajod?
- Nincs semmi bajom - v�laszolta a kisfi�b�l lett nagyfi� a szok�sos kedvess�g�vel. - Csak a s�rk�ny feladta a harcot, �s most itt �ld�g�lek a fa alatt.
- Bolond vagy te k�l�k! Bolond! De tudod mit! Adok neked egy j� tan�csot. Mosolyogj a vil�gra, �s akkor a vil�g is visszamosolyog r�d. Akinek ilyen a mosolya, az meg�l bel�le. Ne feledd! Mosolyogj!

Azzal az any�ka ahogy j�tt, elt�nt az erd�ben. A fi�, meg m�g �ldeg�lt egy darabig az erd�ben, de ahogy j�tt a hideg t�l, egyre ink�bb beh�z�dott a v�rosba. Nem felejtette el, amit az any�ka tan�csolt neki: mosolygott mindenkire. �s igaza lett az any�k�nak. Mindenkinek megesett a sz�ve mosolyg�s fi�n. Adtak neki enni, s�t m�g vend�g�l is megh�vta valaki mindig �jszak�ra. Mikor k�rdezt�k, mi az a seb a kez�n, � mindig mosolyogva v�laszolt:
- Megk�zd�ttem a s�rk�nnyal. - �s hosszan mes�lte, hogy ok�dott a s�rk�ny t�zet, �s a kir�lyl�ny mint h�s�tette kez�t az �letad� v�zzel.

Annyira igaznak t�nt, hogy az emberek m�r-m�r igaznak hitt�k a mes�t. Tudod, mint a t�lap�t. Azt is az�rt hiszi mindenki, mert akarja.
Na sz�val a kisfi�b�l lett nagy fi� �gy �lt egy darabig, de azt�n, akik megszerett�k, seg�teni akartak rajta, �s j�tan�csokkal l�tt�k el.
-Feln�tt�l! Menj el dolgozni! Gy�jts sok p�nzt, vegy�l h�zat, kocsit, nyaral�t, n�s�lj meg, csin�lj gyerekeket! �lj!
A kisfi� mivel nagyon szerette az embereket, szeretett volna �r�met szerezni nekik azzal, hogy teljes�ti a k�v�ns�gaikat. El is ment dolgozni, de ha szomor� volt, ott is el�vette a furuly�j�t �s furuly�zni kezdett. Ilyenkor persze mindig r�sz�ltak:
- H�, Te! Itt nem lehet furuly�zni! Ez minkahely! Dolgozz! Mire a fi� mindig bar�ts�gosan mosolygott egyet, abbahagyta a furuly�z�st, �s megpr�b�lt p�nzt keresni.

Egy id� ut�n azonban r�j�tt. Neki csak az erd�ben vannak bar�tai. Itt a v�rosban is csupa kis s�rk�ny lakik. Igaz, ezek nem olyan vesz�lyesek, ezek nem �getik a b�rt a tenyer�n, de valahol m�shol kezdt�k �getni. Olyan helyen, ahol nem is lehetett l�tni. A lelk�t �gett�k, �s nem volt h�s forr�s a sebeire.
- Ennek a k�ly�knek agy�ra ment a j�l�t! - mondt�k! - �r�kk� vigyorog, ahelyett, hogy dolgozna!
Egy sz�p t�li napon azt�n, a kisfi� nem b�rta tov�bb a bar�tai n�lk�l. Visszament az erd�be, beb�jt a h� al�, betakarta mag�t a nagy feh�r paplannal.

Egy h�t m�lva tal�ltak r� a vad�szok.
Arc�n odafagyva ott volt a mosoly.