gondolatban volt m�r,
hogy elvesztettelek
n�ha kerestem a percet
hogy elfelejtselek.
�sszementem eg�sz kicsire,
m�gsem lettem gyerek;
cs�ndes k�veken z�zom v�resre
nagy komoly fejemet.
f�lek.
any�m azt mondta ilyen az �let.
egyszer egy j� tan�cs
hogy n�ha kevesebbet rem�ljek.
most m�gis
kellen�l.
de el nem �rlek;
egyed�l t�velygek
�s r�m szakad az �g.
nem vigy�z r�m semmi
nincsen aki v�d.
ut�nad ny�ln�k:
de kezem m�st tal�l;
ajt�kat l�tok csuk�dni,
kattan a z�r;
�llok az �szben talpig feket�ben
pusztul a ny�r.

te ismert�l.
neked kigomboltam sz�vemet.
megn�zted j�l,
azt mondtad, pont ezt szereted.
melengetted lelkemet.
de menned kellett,
�s �n nem mehettem veled;
egyed�l pofoztam f�lre a szeleket.

most itt vagyok.
innen l�tni a telet,
�rzem hogy j�nnek a csillag-hidegek.
te l�zas vagy m�g,
az�rt �rzel n�ha meleget.
induln�k hozz�d,
de most mozdulni se lehet;
t�rcs�zn�m a sz�mod,
de nem tal�lom a nevedet.

seg�ts!
csak m�g egyszer ha lehet;
a csod�t egy�tt ments�k meg,
emeld fel fejemet.
ne a sz�mat figyeld,
az most csak dadog.
ne is a kezem,
az is csak �res pap�ron andalog,
d�l�ng�lnek e szeg�ny sorok.

seg�ts k�rlek!
hogy elfelejtsem a sebeket.
f�leg hogy ne okozzak m�g t�bbet.
hitesd el m�g velem,
hogy m�shogy is lehet.

most m�g egyed�l fekszem,
m�g mindig �lmodok veled.
az eml�kedt�l kelek,
de ezt �gy sok�ig nem lehet.
k�rlek tedd,
hogy szeressem m�g az �letet.
vagy ha m�s nem marad,
legal�bb nekem
�rizd meg a k�ny�rg�semet.