El�j�t�k:
A felejt�s �s egyben az igazs�g pillanatai voltak ezek. A felejt�s�, mert ki akartam t�r�lni eml�kezetemb�l az elm�lt napokat, h�napokat, b�r tudtam, hogy ez nem lehets�ges teljes m�rt�kben - s tudat alatt tal�n nem is akartam -, �s az igazs�g�, mert sz�mad�st kellet v�geznem magamban, magamr�l. A t�rt�ntekr�l. Az elk�vetett hib�k mindig tapasztaltabb� tesznek, egzaktabbul: saj�t k�romon tanulok.
�lmatlans�g gy�t�rt, napok �ta rosszul aludtam. �tvirrasztott �jszak�k nyomait �rizt�k szemeim �s arcom. �resnek �reztem magam, �tf�jt rajtam a sz�l, ki-be j�rt, mint egy nyitott kertkapun, amely csap�dik egyik oldalr�l a m�sikra.
�ltem a szob�ban egyed�l, s ahogy k�r�ln�ztem, valahogy semmi sem volt a hely�n, valami hi�nyzott. A k�p a falon, a kit�masztott �s bekeretezett csal�di fot�k. Mind kezdtek porosodni. Takar�tanom kellett volna m�r...

�s mikor m�r azt hittem, hogy v�ge mindennek, �s teljes depresszi�mba s�llyedek, elhat�roztam, hogy v�ltoztatok helyzetemen, �llapotomon.
Ki kellett h�t t�rnom ablakaim, teret kellett adnom a friss leveg�nek a szob�mban. �j �lm�nyek �g�ret�t f�jta fel�m a sz�l, melyeket be kellett fognom vitorl�mba. Olyan zajokat, illatokat sodort fel�m, amelyeket kor�bban nem akartam �szrevenni, felismerni. Emberek kacag�s�t, amelyek �jb�l er�t �g�rtek nekem. Forr� g�zt p�rolgott a v�ros, �s �reztem, hogy ebben a pezsg�sben nekem is ott a helyem. �jb�l er�t �reztem karjaimban �s hitet a lelkemben. Ekkor kit�rtam az ablakot, s beengedtem a f�nyt. Tal�n a sors kegyelme nem tudom, de ekkor tal�lkoztam vele. Sz�p volt. Szerette az abszurd helyzeteket. Csak azt szerette.

~ csap� ~

B�l:
J�les� mozdulatok. Felszabad�t, levetem a g�tl�sokat. Nem t�r�d�m azzal, hogy n�znek. Nem t�r�d�m azzal sem, ha kinevetnek. De mi�rt nevetn�nek ki? Hiszen mindenki kering valamik�pp. Elhom�lyosulnak a terem falai. Kezem felemelem, leengedem, kering�nk. �rzem a ruha surrog�s�t, �rzem az izzads�gcseppek illat�t. Norm�lis k�r�lm�nyek k�zt ki nem �llhatom, de most felizgat. Izgatnak az izzads�gcseppjei. Kiss� izzad a tenyere is. R�n�zek, r�m n�z. Egym�s szem�be n�z�nk. Belefeledkez�nk egym�s szem�be. Mindketten tudjuk, amit tudni kell, majd megfogom karcs� derek�t. H�trad�nt�m, mint felh�zott �j, g�rb�l a t�rben. Megadja mag�t. Megt�ri a szab�lyt, ler�gja cip�it. �n is megt�r�m a szab�lyt, s perd�tek rajta egyet, s kip�rg�k magam is. Ez m�r m�s t�nc. J�l siker�lt mozdulat, arc�n el�gedett mosoly. �rzem, hogy �jb�l akarn�. Szem�vel kacsint: �jra! Megteszem neki �jb�l.
Majd hirtelen v�ge mindennek. Hirtelen v�ge a zen�nek. A p�rok ism�t elfoglalj�k hely�ket, megint felveszik az �larcot. Ki feket�t, ha gy�szos napja volt, ki vid�mat, ha j� napja volt, ki meg k�z�ny�set. Mint �n most. De ez nem �szinte k�z�ny, kiss� er�ltetett. Nekem nincs igazi �larcom. Nekem nincs okom erre a k�z�ny�ss�gre, mert most a legjobb �ton haladok. A legjobb �ton haladok fel�. Van rem�ny. De a lapj�r�sra az�rt figyelni kell. Mindig van rem�ny.

...majd kimegy a b�lterem ajtaj�n, hangtalanul t�vozik...

~ csap� ~

A N�:
Egy hint�n �l. Egy olyan hint�n �l, mely egy nagy gesztenyef�ra van er�s�tve. Kiss� h�v�s szell� f�j, olyan borzongat�. Meg�llok m�g�tte, leveszem zak�mat, r�ter�tem a h�t�ra, elfedem g�mb�lyded v�llait is. J�les� �rz�ssel fogadja az "aj�nd�kot". Kezem most m�r a v�ll�n nyugszik; egy kiss� balra d�nti fej�t jutalmul, s �gy arca a k�zfejemen meg�llapodik. Ajkaival meg is �rinti.
"V�rtalak!” – mondja. "Mondd, hogy h�vnak, mi a neved?" – k�rdezem. "Az �n nevem? Ki ezt a nevet kimondja, nem felejt el engem soha!". Kimondom. Kimondom �jb�l. Kimondom harmadszor. Majd negyedszer is.
...�s l�tom, amit a szem l�that...
...�s l�tom a felfoghatatlant...
...�s meg�rtem titk�t...
Ekkor hallom, ahogy egy elk�pzelt zongor�n transzcendens et�d�t j�tszik.

~ csap� ~

A k�z �sszecsukja a k�nyvet, befejezi az olvas�st…