A t�nd�r mag�ra hagyta az �reget.
- Szesz�lyes teremt�sek ezek a t�nd�rek! -cs�v�lta meg a fej�t. -Gondolnak egyet �s itt teremnek, azt�n ugyanolyan v�ratlanul, ahogy j�ttek, hipp-hopp el is t�nnek.
Megtapogatta a karj�t! Azok a nyavaj�s fekete ruh�sok alaposan elb�ntak vele. L�p�sr�l l�p�sre �rezte, hogyan n� test�ben a f�jdalom. �s ahogy a test�ben n�tt a f�jdalom, �gy a lelke is egyre f�radtabb lett.
- Komolyan gondoltad, �reg, hogy majd pont r�d van sz�ks�ge annak a l�nynak?- sz�lalt meg a lelke.
- Mi�rt is ne?- v�laszolt mag�nak bizonytalanul.
- Azt sem tudod, ki �! -feleselt tov�bb �nmag�val
- Igaz�b�l sosem tudjuk egy m�sik emberr�l, hogy ki �. Az is nagy sz�, ha megtudjuk, hogy mi magunk kik vagyunk - t�prengett f�lhangon.- Igaz�b�l m�r most is csod�lkozom magamon, hogy k�pes voltam ilyen magasra eljutni. Megleptem magamat, �s ebben a korban erre ak�r b�szke is lehetek!- mosolyodott el.
A f�jdalom, most �lesen belehas�tott a derek�ba.
- Hi�ba, no! A testem m�r kiszolg�lt. Lehet, hogy m�gis igazuk van a Csal�dottaknak. Ki tudja, milyen az a l�ny? Egy illatba �s egy hangba szeretettem bele. Egy illat �s egy hang m�g nem az ember! Tal�n m�sokat is odacsalogatott m�r az illat�val �s a hangj�val! Ugyan, mi�rt lenn�k �n kiv�tel! -bosszankodott. S ahogy �gy gy�t�rte mag�t, �szre se vette: a f�ny kialudt k�r�l�tte.
- Nem csoda ha f�radt vagyok! Eg�sz nap �ton voltam. R�g felj�ttek a csillagok. Pihennem kellene.
Ekkor a t�volban furcsa alakokat pillantott meg. Egy t�z k�r�l �ltek, sz�tlanul b�mult�k a l�ngokat.
- J� est�t! -k�sz�nt az �reg illedelmesen, de v�laszt nem kapott.
Ahogy jobban szem�gyre vette ezeket a fura figur�kat, akkor vette csak �szre, hogy igaz�b�l nincs is test�k. Csak valami furcsa f�st gomolyog a ruh�jukban, amely kit�lti a teret a test�k helyett.
- Kik vagytok? -k�rdezte r�m�lten az �reg
- Mi vagyunk a Megszok�s h�vei. -v�laszolta f�st�l�gve az egyik.
- �s hov� t�nt a testetek?
- Nincs sz�ks�g�nk r�. -felelte k�z�ny�sen a hang. -Rosszul �rezt�k magunkat a b�r�nkben. Csak �l�nk �s v�rjuk a hal�lt. Maradj vel�nk. M�r le�lted az �leted. Gyere, n�zd a t�zet. Ne gondolj semmire, csak hagyd m�lni az id�t.
- Tal�n igazad van.- sz�lt az �reg - �gysincs sok h�tra. Elf�radtam. Pihenni v�gyom. F�j minden porcik�m. Jobb is lesz, ha megszabadulok a testemt�l.

Ekkor a t�nd�r megjelent a f�k f�l�tt.
- Jaj, �reg, ne bolondozz! Ne hallgass r�juk! Ezek nem tudnak semmit a szerelemr�l. H�t nem l�tod? Csak n�zik a t�zet... Ezek m�r nem is �lnek! -a t�nd�r s�rni kezdett - Nem adhatod fel! Mit sz�l majd Barnab�s, ha megtudja, hogy feladtad?
- Majd meg�rti. Egyszer feln�, �s meg�rti.-v�laszolta egykedv�en az �reg
- N�zd! Eszembe jutott valami! Itt van ez az �veggoly�. M�g keresztany�mt�l kaptam, mikor megsz�lettem. Ebben mindent megl�thatsz, amire gondolsz. Gondolj a l�nyra, �s akkor megl�tod! Akkor megl�tod, hogy � adja meg neked az igazi szerelmet. V�r r�d! Nem hagyhatod cserben!- azzal az �reg tenyer�be pottyantotta az �veggoly�t
Az meg csak forgatta, n�zegette �s egyszerre csak megl�tta benne a l�nyt, akinek am�r hallotta a hangj�t, �s �rezte az illat�t.
- M�g �letemben nem l�ttam ennyi sz�ps�get egy ilyen piciny �veggoly�ban- gondolta meghatottan, �s �rezte, ahogy arc�n v�gig folyik meleg patakokban a f�jdalom. -Istenem! De gy�ny�r�! �sszez�rta tenyer�t, mint aki kincset szorongat, �s a kimer�lts�gt�l m�ly �lomba zuhant.