A nap m�r kezdett vesz�teni erej�b�l, mikor az �reg folytatta �tj�t.
- Tal�n b�lcsebb lenne visszafordulni! -fordult meg a fej�ben, de azt�n r�gt�n el is sz�gyelte mag�t.
- No m�g csak az kellene! Oda�llni Barnab�s el�, �s azt mondani neki:
"Visszafordultam f�l �tr�l! �reg vagyok �n m�r az ilyen bolonds�gokhoz!"
Egyre nehezebben szedte a leveg�t. Meg-meg�llt a kaptat�k tetej�n. Mikor len�zett az alatta elter�l� t�jra, maga is meglep�d�tt, milyen magasra jutott. A h�zak, mint valami maketten, olyan picik voltak, az emberek m�r nem is l�tszottak.
- Nah�t! M�r el is felejtettem, milyen fens�ges dolog fentr�l csod�lni a t�jat! - s�hajtott boldogan -Istenem! Micsoda nyugalom van itt fent!
Egyszercsak k�l�n�s hangra lett figyelmes. Mintha valami s�r�s f�le �t�tte volna meg a f�l�t. - Hah�! Van itt valaki? -ki�ltotta t�lcs�rt form�lva a kez�b�l
A s�r�s azonban nem v�laszolt, csak kicsit halkabb lett.
Azt�n valami eg�szen szokatlan dolog t�rt�nt! A sz�l olyan �des illatot vitt az �reg fel�, hogy eg�szen megr�szeg�lt t�le.
- Ilyen illata csak a n�knek van! -szippantott m�lyet a leveg�b�l. - Csak nem a s�r�s illat�t sodorta ide a sz�l? -t�prengett mag�ban.
- Hah�! Ki s�r a t�volban?
- Senki! -v�laszolta, egy l�gy n�i hang.
- �rtem -mosolygott az �reg -A senki, akinek olyan a hangja, mint a fuvolasz�.
A s�r�s hang r�gt�n mosolyg�sabb lett.
- Nem akartalak megzavarni a b�natommal- hallatszott a t�volb�l.
- Ugyanm�r! �n nem akartalak megzavarni a b�natodban! -tr�f�lkozott vid�man az �reg. Erre olyan �des kacag�s t�rt �t a f�k k�z�tt, hogy m�g a levelek is t�ncra perd�ltek.
- Merre vagy? -ki�ltott a hang ir�ny�ba az �reg.
- A hegy t�l oldal�n lakom. Eg�szen fent a hegy tetej�n. Bizony�ra az erdei t�nd�r j�tszik vel�nk, az�rt hallod a hangom. Ismerem m�r! Az a m�ni�ja, hogy a szerelem majd megv�lt a szomor�s�gt�l.

H�t m�gis igaza volt Barnab�snak! Villant �t az �reg fej�ben a gondolat.
- Nem, nem! Ez butas�g! Egy s�r�s l�nyba nem lehet beleszeretni. K�l�nben is! Nem is l�tta. Hab�r az illata... �s a hangja! �, ez a n� csak gy�ny�r� lehet!
- Micsoda v�n bolond vagyok! - nevetett mag�ban. -egy illat, �s egy hang... �s m�ris szerelmesnek gondolom magam.
- Mit keresel itt az erd�ben? -k�rdezte a hang.
- A szerelmet! -mondta az �reg -�s maga is meglep�d�tt a v�lasz�n.

Ebben a pillanatban megjelent el�tte a kolibri sz�rny� t�nd�r!
- L�tod! L�tod! Igaza volt Barnab�snak! Megtal�ltad a szerelmet a hegyen.
- T�nd�rk�m! Nem akarok veled vit�zni! De hogyan lehetne szerelem az, amikor m�g azt sem tudom, kinek a hangj�t hallottam!
- �, h�t el�g, ha �n tudom! -r�pk�d�tt vid�man a t�nd�r az �reg el�tt. -�s hallom, hogy a sz�ved is gyorsabban ver. A l�pteidet is szapor�bban szeded. �szre se vetted, milyen magasra jutott�l.
- Na, hiszen az �n koromban! M�g v�gzetes is lehet, az ilyen szapora sz�vver�s!
- Ne besz�lj butas�gokat! Ha l�tn�d magad! F�ny van k�r�l�tted! Majd megl�tod, ha lesz�ll az est! F�nylesz! -csilingelt a t�nd�r hangja az �r�mt�l.

- Rendben van! Hiszek neked! V�g�l is, mit vesz�thetek! Megkeresem azt a l�nyt, �s megv�ltom a szomor�s�gt�l! -sz�lt az �reg, �s olyan lend�lettel v�gott neki a k�vetkez� emelked�nek, mintha csak most indult volna �tnak.