Mint igaz mese

Szigligeti m�snap, el�ad�s el�tt, k�v�ncsian ben�zett az �js�g szerkeszt�s�g�be. A f�iskolai lapot egyik kolleg�ja, P�kozdi J�zsef menedzselte, de alapvet�en a hallgat�k �rt�k a cikkeket. Korn�lt, akir�l Szabina besz�lt, nem ismerte Szigligeti, de valami furcsa, bels� k�nyszert �rzett arra, hogy a szem�be n�zzen. Valami jeges r�m�let szor�totta a sz�v�t, maga sem �rtette mi�rt. Hiszen a l�ny szereti, ebben biztos volt. El�g ha csak a tegnapi szeretkez�s�kre gondolt, �s a szor�t�s m�ris engedett.
A szerkeszt�s�gi szob�ban -legnagyobb megd�bben�s�re-, h�rman is voltak. Korn�l, J�zsef �s Szabina.
- Nah�t, te itt vagy? Nem is tudtam, hogy bej�ssz.
- N�zd! N�zd! Megjelentem nyomtat�sban –�jjongott a l�ny. – A ti�d – mondta, �s �gy nyomta M�rton kez�be az egyik p�ld�nyt, mintha valami rendk�v�li aj�nd�kot adna.
- K�sz�n�m – habogott a f�rfi, �s zavartan olvasni kezdte a verset.
Mint igaz mese

Te �letembe b�jtatsz minden nap,
Szavaiddal ez�st f�nyt vonsz k�r�m,
V�gig gurulsz rajtam cs�kjaiddal,
Csak hogy �r�kre sz�p maradjak �n.

Napf�ny cs�kj�val sz�dra borulok,
Remegek izz�n, ha a f�ny sz�dhoz �r,
Semmiv� lennem nem kell ezer ok:
Leveg�v� v�ln�k szerelmed�rt.

Kellesz nekem, mint �rv�nak a j� sz�,
�s mint muzsikusnak kell a zene,
Meg nem �lmodott �lmom lett val�.

Nem maradhatsz titok �r�kre Te se:
Ha nincs is sz�, mellyel kimondhat�,
Ragyogsz bel�lem, mint igaz mese.

- Ez igaz�n gy�ny�r� –n�zett k�ts�gbeesetten Szabin�ra, �s megcs�kolta a k�t f�rfi el�tt.
Olyan volt ez a cs�k, mint mikor meggy�r�zik a madarakat. M�rton �gy �rezte mindenkinek tudom�s�ra kell hozni, hogy Szabina hozz�tartozik.
- Nah�t, �regem, gratul�lok! –veregette bizalmasan v�llon P�kozdi, majd diszkr�ten f�lre h�zta Szigligetit. –Igaz�n szerencs�s fick� vagy! B�r �n nem tudn�k olyannal egy�tt lenni, aki a l�nyom lehetne, de el kell ismerni, ez a Szabina t�nyleg nagyon figyelemre m�lt�.
Szigligeti nem is tudta hirtelen eld�nteni, mi zavarja jobban: a bizalmaskod�s, vagy ahogyan a kapcsolatukat ilyen szintre degrag�lta valaki, aki semmit sem tud r�luk.
- �n sem tudn�k olyannal egy�tt lenni, aki a l�nyom lehetne –akarta mondani, de nem j�tt ki hang a tork�n.

Az el�ad�s anyag�t �gy dar�lta le, mint akit id�re m�rnek. El�szedte a jegyzeteit, de saj�t hangj�t t�l d�b�r�gt�k fej�ben a gondolatok.

Epikurosz a d�mokritoszi term�szetfiloz�fia k�vet�je, i.e. el�tt 341-270-ig �lt. B�r j�l lehet sz�mtalan logikai tan�t�st tulajdon�tanak neki az ut�dok, val�j�ban csak az igazs�g krit�rium�ra vonatkoz� meg�llap�t�s�t ismerj�k. Az �l�l�nyek alapvet� �s els�dleges �rz�s�nek a gy�ny�r�s�get, �s a f�jdalmat tekinti. Etikai s�kon a legf�bb j�t a l�lek nyugodt,, indulatokt�l mentes �llapot�ban jel�li meg. Ezt a zavarokt�l val� mentess�get nevezz�k ataraxi�nak, amely filoz�fialag k�v�natos gy�ny�r�s�g �rz�s�t �breszti a l�lekben. A k�z�pkori kereszt�ny mor�lfiloz�fia, az epikureizmust a f�ktelen kicsapong�s filoz�fi�jak�nt �rt�kelte, �s �t�lte el…

- Teljes k�ptelens�g, hogy Szabina �sszesz�rte volna a levet ezzel a Korn�llal. �, aki mindig azt vallotta, hogy a szerelem az maga a h�s�g, �s ez�rt �rtelmetlen minden f�lt�kenys�g, most m�gis minden pillanatban att�l reszket, hogy a l�nyt meg�rinti az a Korn�l. Egyszer�en nincs joga r� mosolyogni! Nincs joga! Jog.. Ugyan m�r! –perelt mag�val –mif�le joga van egy szert�nek, aki maga is megcsalja a feles�g�t. Voila! Az �let igazs�gszolg�ltat�sa. A szabads�g, amit � megkapott Zsuzs�t�l, hogy Szabin�t szerethesse, most k�veteli juss�t. Ha Szabina val�ban szereti, �gysem csalja meg. Nem! Az ember nem tud egyszerre szeretni is, �s h�tlenkedni is.

El�ad�s ut�n �gy menek�lt a szob�j�ba, mint akit �ld�znek. �s val�ban: �ld�zt�k a gondolatai. A gondolatai, amik a szob�j�ba is kitart�an k�vett�k. Zerencs�re ny�lt az ajt�, �s Szabina a szok�sos odaad� mosoly�val megjelent.
- Na, mit sz�lsz! Kinyomtatt�k a versemet.
- Megk�rdezhett�l volna el�tte…
- Azt hittem �r�lni fogsz neki – l�pett h�tra csal�dottan.
- �r�l�k is, persze, csak ha nekem �rtad, akkor tal�n nekem kellett volna el�sz�r l�tnom.
- Korn�l azt mondta, egy k�lt�nek els�sorban az �zenet a fontos. �s �n vil�gg� akartam ki�ltani, hogy szeretlek.

Szigligeti l�zasan t�rte a fej�t a k�vetkez� mondaton, de csak azt �rezte, hogy eddig egy�tt sz�lltak, egyre magasabbra, �s most egyed�l zuhan. Hallotta ahogy s�v�t a leveg� a f�le mellett, �s minden�ron valami kapaszkod�t keresett, ami megtartja a zuhan�sban, de sehol sem tal�lta.
- �n nem j�rtam sehova n�lk�led. Most v�gre tal�ltam t�rsas�got ahol j�l �rezhetem magam. Nekem sz�ks�gem van erre –n�zett b�natosan Szabina M�rtonra.
- Persze. Meg�rtelek. Menj csak. Nekem t�nyleg semmi jogom k�rni t�led, hogy est�nk�nt otthon �lj, �s arra v�rj, mikor tudok napk�zben hozz�d rohanni.
- Nem err�l van sz�. Tudod j�l. Na! Szeretlek – �s gyeng�den megcs�kolta a f�rfit.
- J�l van, na! Semmi baj! T�nyleg –mondta M�rton, de minden erej�re sz�ks�ge volt, hogy ne l�tsz�djon az arc�n a f�jdalom.

M�snap reggel amint Zsuzsa elment els� dolga volt felh�vni Szabin�t.
- Na? Hogy �rezted magad tegnap este? –k�rdezte, �s a lehet� legk�nnyedebb hangj�t vette el�.
- Nagyon j� volt! –lelkendezett Szabina. - M�g Korn�llal is t�ncoltam. Olyan r�g nem volt m�r ilyen felszabadult est�m. Mindenki olyan kedves volt velem.
M�rton megint csak a leveg� s�v�t�s�t hallotta.

Zuhanok!… Seg�ts���g! ….Seg�ts��������g!!!!

De a ki�lt�s csak befel� has�totta kett� az eget.
- Hagyjuk abba –sz�lalt meg er�tlen�l.
- Tess�k? –sz�lalt meg Szabina �rtetlenkedve a vonal t�ls� v�g�n.
- �n nem akarom, hogy n�lk�lem elmenj ezekkel.
- Ha ilyen v�laszt�s el� �ll�tasz, akkor t�nyleg hagyjuk abba –mondta a l�ny, �s olyan idegen lett a hangja, hogy M�rton abban sem volt biztos, hogy valaha is ismerte volna Balogh Szabin�t.