...�s megd�rd�lt az �g

- Bej�hetek? –k�rdezte Szabina.
- Kopogtat�s n�lk�l –�lelte mag�hoz M�rton a l�nyt. – Mi�nk az eg�sz d�lut�n. Any�m�k elv�llalt�k a gyerekeket.
- L�tod, kapunk id�t egym�sra! –f�rta fej�t a l�ny a f�rfi karjai k�z�.
- Igen. Kapunk –�s megcs�kolta Szabin�t. – Na gyere, mert a v�g�n, m�g itt vetk�ztetlek le!
- L�m, l�m! A f�lledt erotika! M�r csak a testem�rt szeretsz –duzzogott Szabina tettetett s�rt�d�tts�ggel.
- �gy van! Csak a szex, ami hozz�d l�ncol. Meg�r�l�k �rted. Nem tudom, hogy csin�lod, de belehalok, ha nem �rhetek hozz�d.
- Akkor mutatok egy helyet, ahol megteheted.

M�rton biztosan tudta, hogy � a vil�g legszerencs�sebb embere. Am�g mentek Szabina lak�sa fel�, Szabina �jongva mes�lte, hogy megjelenik egyik verse a f�iskolai lapban.
- Neked �rtam! – n�zett M�rtonra elragadtat�ssal.
- �! Bevonultam a vil�girodalomba? �s hogy ker�lt�l te a f�iskolai lapba?
- Valamelyik nap, m�g v�rtam r�d, oda j�tt egy sr�c, azt�n besz�lgett�nk. � mondta, hogy szerkeszt� a lapn�l. Gondoltam megmutatom neki a versemet. Teljesen oda volt!
- Biztosan bel�d szeretett – M�rton tr�f�nak sz�nta a mondatot, de ahogy kimondta, t�volr�l hallotta, hogy megd�rd�l az �g, �s s�t�t felh�k f�jnak gy�lekez�t.
- Ne bolondozz m�r! Csak nem f�lt�keny vagy? Nem szerethet bel�m senki mert �n csak t�ged szeretlek –n�zett r� szemreh�ny�an Szabina.
- Na akkor erre iszunk!
M�rton beugrott a k�zeli kisboltba �s vett egy �veg gint, �s egy tonicot.
- Van otthon citrom? –fordult a l�ny fel�.
- Van otthon –mosolygott Szabina jelent�s�gteljesen. –Cukros citromkarika.
- Vagy ink�bb citromos cukorka … Jaj, im�dlak!

Mikor bel�ptek a lak�sba, M�rton �gy �rezte nem b�rja tov�bb. Vetk�ztetni kezdte Szabin�t. Beleszagolt a haj�ba. Mint valami kiskutya aki eg�sz napos bez�rts�g ut�n v�gre a gazd�j�hoz b�jhat, k�rbe szimatolta a l�nyt.
- �g�rd meg, hogy j� szag� maradsz mind�r�kre!
- Meg�g�rem! �g�rd meg, hogy j� szag� maradsz mind�r�kre! –ism�telte meg Szabina a fogadalmi sz�veget.
- Meg�g�rem – �s M�rton olyan er�vel esett a gomboknak, mintha mind valamif�le elh�r�tand� akad�ly lenne.
- V�rj! Mi lesz a citromkarik�val? – �s kisz�k�tt az �lel� karok k�z�l.
A h�t�b�l kivette az �veget. A felszeletelt citromkarik�kat belepte az olvadt krist�lycukor leve. Mint templomban az osty�t, a l�ny a citromkarik�t a nyelv�re tette. Majd k�t jeget vett el� a h�t�b�l. Hirtelen a mark�ba szor�totta. M�rton el� l�pett. �sszefon�dtak az ujjaik.
- Most leh�telek –nevetett pajkosan. – Vigy�zz r�m…
M�rton k�t tenyer�ben �rezte, ahogy a j�g olvadni kezd. A fizika sz�gyenkezve elpirult. A j�g l�ngot gy�jtott. V�gig folyt a kez�k�n. Szabina kih�v�an sz�tt�rta l�b�t. A f�rfi nem gondolt t�bb� semmire. �lni akart, �s az �ltet� foly� ott volt a l�ny l�bai k�z�tt. Inni akart. Az �r�k �let viz�b�l akart inni, �s mikor az olvadt j�g utols� cseppje is elp�rolgott, M�rton m�r tudta, egyetlen t�rv�ny van a vil�gon: a szeretet. Abb�l sz�letik minden. A v�gy, a f�jdalom, a feloldoz�s, a b�n, �s a megbocs�t�s. Ez az egyetlen egy, ami k�pes igazi v�gyban el�getni az embert. M�r nemcsak a lelk�k forrt �ssze, de a test�k is. Citrom �z� volt a l�ny cs�kja, s m�gis a leg�desebb, amit ember �rezni k�pes.
Vel�k egy�tt minden t�rv�ny el�gett ebben az �lel�sben. A vil�g �jj�sz�letett. �k teremtett�k �jj�. �s a test m�r csak eszk�z volt, hogy j�tszanak. �letet �s hal�lt j�tszottak. Olyan v�gtelen�l egyszer� volt minden. Nem volt sz�ks�g az ostoba magazinok tan�csaira. Nem volt sz�ks�g semmilyen tud�sra, mert a tud�s is benn�k sz�letett.
- Te vagy a legcsod�sabb szeret� a vil�gon! –remegett a l�ny a f�rfi karjai k�z�tt.
- Nem! Mi vagyunk a legcsod�latosabb szeret�k! Te meg �n. Csak veled vagyok ilyen, csak t�led, csak �ltalad.
Szabina f�lig nyitott szemmel hagyta, hogy a remeg�s v�gig fusson test�n. L�tni akarta szerelmes�t, hogy �rzi: neki adta mag�t. Az izmok, mint valami im�ds�g �lelt�k k�rbe a f�rfit. Igen! Valahol angyalok zengtek hallel�j�t. Felcsend�lt az �r�m�da, �s mint tavaszi es� ut�n a f�ld, minden �lni kezdett.
- Olyan egyszer� ilyenkor minden! –n�zett hitetlenkedve M�rton a l�nyra.
- Igen. Olyan egyszer� –mosolygott vissza Szabina.
- K�ptelen vagyok elk�pzelni, hogy egyszer nem leszel.
- Nem is kell! –ugrott fel vid�man az �gyr�l a l�ny, �s szem�rmesen mag�ra kapta M�rton ing�t. - Egy kis gint?
- Igen. K�rek – �s M�rton elny�jt�zkodott az �gyon, nem is sejtve, hogy ez volt az utols� alkalom, mikor meg�lelhette Szabin�t.