�s elmes�lte, az utols� napot, amikor a b�tyj�val tal�lkozott... az utols� alkalmat, miel�tt felakasztotta volna mag�t... �n persze azt hittem, biztosan nagyon szerett�k egym�st, mert egy Vih�nck�r�l el sem tudom k�pzelni, hogy ne szeresse a b�tyj�t, de mondta, hogy akkoriban soha nem besz�ltek egym�ssal... mert "apunk, meg anyunk"... Vih�ncka csak �gy h�vja a sz�leit... sz�val apunk meg anyunk folyton veszekedtek, �s Vih�ncka az anyunk mell� �llt a tes�ja meg az apunk mell�... sz�val ami�rt apunk meg anyunk �sszevesztek, ez�rt Vih�ncka sem besz�lt a tes�j�val.

�s persze azon az utols� h�lye napon, mikor Vih�ncka mondhatott volna valamit a tes�j�nak, duzzogva belevetette mag�t a t�rt�nelem rejtelmeibe. akkor Vih�ncka m�r nem is lakott anyunkn�l, mert kib�rhatatlan volt a helyzet, hanem keresztanyumn�l volt... �s amikor a tes�ja megunta, hogy Vih�ncka nem t�r�dik vele, akkor csak ennyit mondott:
- na cs�!
mire Vih�ncka �gy felelt:
- hell�.
�s most, hogy m�r tudja, hogy ezek voltak az utols� szavai... most m�r minden hi�ba, nem mondhatja meg a b�tyj�nak, hogy mennyire szerette... de az�ta Vih�ncka soha nem mulasztja el, hogy elmondja annak, akit szeret, hogy szereti.... mert persze mindig azt hissz�k, hogy nem ez az utols� pillanat, �s majd egyszer rendbe j�nnek a dolgok, vagy sem... de fontosabb dolog haragudni, mint elmondani, hogy szeretlek... de Vih�ncka m�r tudja, hogy ez nem igaz.
az utols� pillanat mindig akkor j�n, mikor nem is sz�m�tasz r�, �s ut�na m�r hi�ba.