A m�lt szil�nkjait �vatosan felszedegette a f�ldr�l, majd belerakta egy dobozba. Leguggolt, tenyer�vel �vatosan k�rbetapogat�zott. Nem szeretette volna, ha egyetlen szil�nk is a f�ld�n marad. Lez�rta a dobozt, �tk�t�tte piros selyemszalaggal, majd mag�hoz �lelte, �s a legfels� polcra helyezte.

Becsukta a szem�t, �s l�tta a f�rfit. A f�rfit, aki dermedten fekszik az �gyon, mellette a feles�ge, aki boldogan �rasztja mag�b�l a hideget.
- Rossz lehet hidegben �lni! – futott �t a n� fej�n a gondolat, majd miel�tt kil�pett volna bel�le, visszafordult, �s bef�szkelte mag�t a sz�v�be.
A n� a dobozra pillantott, azt�n r�mosolygott az �let�re.
- Hiszen mindig van, aki szeretetre v�gyik!
Lezuhanyozott, kiv�lasztott egy vid�m ruhadarabot, s mikor a t�k�rbe n�zett, a t�k�r el�gedetten fels�hajtott.
- V�gre!
Elindult a f�rfi fel�.
Nem l�tta, mikor a f�rfi let�rte a kab�tja al�l kil�g� j�gcsapokat.
Nem l�tta a f�rfi arc�n a f�jdalmat, mikor az ajt�b�l visszapillantva �szrevette, hogy a kandall�ban kialudt a t�z.
Csak elindult a f�rfi fel�, mert f�jt a sz�v�ben a gondolat, ami bef�szkelte mag�t.

Az utc�n m�g kab�tban j�rtak az emberek, de ahogy elhaladtak a n� mellett, levett�k magukr�l a kab�tot, majd hitetlenkedve a n� ut�n fordultak, �s mosolyogva megcs�v�lt�k a fej�ket.
- Nah�t! – mondt�k maguknak, �s ezen j�t nevettek.

Ahogy a n� a t�rre �rt, lelassult az id�. A templom�ra visszafel� cammogott, a percek egyre hosszabban folytak le a torony tetej�r�l. Az emberek visszavett�k a kab�tjukat, �s egyre komorabbak lettek.
A n� elbizonytalanodott: tal�n t�vedett. Nincs semmilyen f�rfi, �s nincs semmilyen szeretet.
M�r �pp el akart menni, mikor a v�ll�t megkopogtatta valaki.
A f�rfi volt.
A n� gondolkod�s n�lk�l megfordult �s megcs�kolta.
Az emberek zavartan meg�lltak. Levett�k a kab�tjukat �s cs�v�lt�k a fej�ket.
- Ez nem helyes! – majd az arcukat a nap fel� tartott�k, �s hagyt�k, hogy �tj�rja �ket is a meleg.
A f�rfi is a levette a kab�tj�t. F�jni kezdett a meleg. Megszokta m�r a hideget.
- Furcsa ez a n� – gondolta mag�ban. – �s furcsa a meleg.
Az emberek tov�bbra is mozdulatlanul �lltak, lehunyt szemmel arcukat a nap fel� tartva �lvezt�k a pillanatot. A f�rfi �s a n� zavarba j�tt.
T�l sokan vannak.

A n� f�zni kezdett.
- Meleget akarok –n�zett k�ts�gbeesetten a f�rfira.
- Furcsa ez a n� – gondolta a f�rfi, de mosolyogva elvitte egy sz�llod�ba. – Itt meleg van – mondta sz�tlanul.
A n� szem�ben t�z gy�lt. A kandall� t�ze.
A kandall� t�ze is kialudt...
Mint egy vaku, �gy villant fel a mondat a f�rfi szeme el�tt.
A f�rfi f�zni kezdett. A j�gcsapok egyre gyorsabban bor�tott�k be a test�t.
A kandall� t�ze is kialudt!
A gondolat megfojtotta a szerelmet.

A n� becsukta szem�t. Sz�gyellte benne a t�zet.
A f�rfi lehajtotta a fej�t. Sz�gyellte test�n a jeget.
Mikor kil�ptek a sz�llod�b�l az emberek megvet�en cs�v�lt�k a fej�ket.
- Nem helyes! Ez nem helyes!
Mikor a f�rfi haza�rt, lefek�dt a hely�re.
Mellette a feles�ge boldogan ontotta mag�b�l a hideget.
- Rossz ez a hideg! –gondolta szomor�an, majd a kandall�ra n�zett. A t�z m�r r�g nem �gett benne.
Furcsa dolog a meleg!
Lehunyta szem�t, l�tta a n�t, ahogy hazamegy, le�l a sz�kre �s darabokra hull.
- Furcsa ez a n�! – s�hajtott, �s �szre sem vette, ahogy a k�nnyei megolvasztottak arc�n a jeget.