Eszter a mosd� fel� tartott. M�gsem kellett volna elj�nnie erre a j�t�konys�gi b�lra! Minden apr�s�gon els�rja mag�t, pedig neki csak mosolyognia szabad hivatalosan. A f�rje a c�g vez�rigazgat�ja, �gy illik, hogy a feles�ge a sikert �s a boldogs�got prezent�lja mellette. M�g j�, hogy itt van ez a kis aranyselyemmel bevont szem�veg, ami m�g� elrejtheti arc�t; de �gy is folyton felismerik.
- Nah�t, Eszter! De j�l n�zel ki! L�ttam, Barna m�g mindig remek form�ban van!
- Nah�t, Eszter! De j�l n�zel ki! A gyerekek j�l vannak?
- Nah�t, Eszter! Te �vr�l-�vre szebb vagy!
Mosolyra h�zott sz�jjal biccentett, �s tov�bbsietett. Legal�bb a mosd�ig b�rja ki!
Mikor v�gre mag�ra z�rta az ajt�t, letette b�li szem�veg�t, leh�zta a ruh�hoz tartoz� hossz� aranykeszt�t, megnyitotta a csapot, �s elsz�ntan f�rdette arc�t a hideg v�zben. Megkapaszkodott a mosd� sz�l�ben, nagyot s�hajtott �s belen�zett a t�k�rbe. Gy�l�lte mag�t, ami�rt k�ptelen elrejteni a f�jdalm�t. Ez m�r nem is �. Mintha egy �sszegy�rt f�nyk�pr�l pillantott volna vissza valaki a t�k�rb�l.

- K�rsz geszteny�t?
(M�g csak k�t h�napja!)
- M�g sosem ettem geszteny�t.
(Pontosan eml�kszik a k�v�r gesztenye�rus mosoly�ra.)
- T�nyleg? M�g soha? �, milyen megtisztel�! Velem vesz�ted el gesztenye-sz�zess�ged. Egy nagy adag s�lt geszteny�t a h�lgynek!
(A k�zelben vursli sz�lt, egy angyalnak �lt�z�tt f�rfi �llt a t�ren, mindenki kar�csonyra k�sz�l�d�tt.)
- Nem kell �rte fizetni! A szerelmeseknek ma aj�nd�kba adjuk.
(J�l eml�kszik G�bor arc�ra. El�bb elkerek�tette a szem�t, az �rusra n�zett, majd f�lig �r� vigyorral �tkarolta Eszter v�ll�t, �s a f�l�be s�gta: "L�tod, r�nk van �rva, hogy szerelmesek vagyunk. Szeret benn�nket a vil�g!")

- Szeret benn�nket a vil�g!
- Szeret benn�nket a vil�g!
Eszter f�l�re tapasztotta kez�t, �s �ntudatlanul felki�ltott:
- Neeeeem! Neeeem! Hazugs�g volt az eg�sz...
Elemi er�vel t�rt ki bel�le a zokog�s, mintha csak az alkalmas pillanatot v�rta volna, hogy rongyk�nt csavarja ki test�b�l az eml�keket. Nem akart t�bb� k�zdeni, fel�r�lte minden erej�t, hogy tartsa mag�t.
- Meg akarok halni! Meg akarok halni! - ism�telte a mosd� al� kuporodva.

- Nocsak, nocsak! Megint egy klasszikus! - a f�rfi hangja egyszerre volt megvet� �s cinikus.
Eszter ijedten t�r�lgette arc�t. Az lehetetlen, hogy �t valaki ilyen �llapotban kilesse! Hiszen mag�ra z�rta az ajt�t! Eg�szen biztos, hogy mag�ra z�rta.
Nem mert a fekete ruh�s f�rfira n�zni. Rendbe kell hoznia mag�t! De hiszen hat�rozottan eml�kszik, hogy elford�totta a kulcsot a z�rban.
Az ajt�hoz l�pett. Z�rva volt.
- Hogy ker�lt ide? - k�rdezte a fekete k�penyest�l.
- H�vt�l - v�laszolta a f�rfi bizalmasan.
Eszter m�g mindig nem �rtett semmit.
- �n bej�ttem ide, �s bez�rtam az ajt�t...
- Ugyanm�r, Kedvesem! Ezek l�nyegtelen dolgok, ha valaki �pp meg akar halni.
Eszter most m�r olyan �ber volt, mintha meztelen�l h�ban f�rdett�k volna.
- Ki maga?
- Ejnye, ejnye! Micsoda kem�ny hang. H�t illik �gy besz�lni egy igazi megment�vel?
- Vegye le az �larc�t! L�tni akarom kivel van dolgom.
A f�rfi a szem�veg�hez ny�lt, de azt�n meggondolta mag�t.
- Mi ez a bizalmatlans�g? Meg akarsz halni, �n pedig seg�tek neked. Csak egy mozdulat �s nincs tov�bb.
A k�peny al�l egy szemvillan�s alatt el�r�ntotta kardj�t, majd az ablakra mutatott vele, mire az sz�lesre t�rult, utat engedve a be�raml� jeges leveg�nek. A f�rfi felpattant az ablakp�rk�nyra, kez�t biztat�an Eszter fel� ny�jtotta.
- Gyere, Kedves! Hiszen ezt akartad! Megszabadulni a f�jdalomt�l.
Eszter most m�r l�tta, hogy ennek fele sem tr�fa, de k�ptelen volt gondolkodni.
- Gyere velem! Elviszlek oda, ahol t�bb� senki nem b�nthat, nem csaphat be. Ezt a f�ldi �letet nem neked tal�lt�k ki!

("Szeret benn�nket a vil�g! -visszhangzott Eszter fej�ben.
- "Visszavett t�lem mindent, mikor elhagyott" -tiltakozott a m�sik �nje.)
- M�r megkapt�l mindent az �lett�l, Kedves! Mi�rt maradn�l tov�bb?
A fekete ruh�s f�rfi most olyan gyeng�den n�zett Eszterre, mintha �rten� a f�jdalm�t. Az igazi szabad�t�, aki elrep�t egy m�sik vil�gba, ahol nincs t�bb f�jdalom.

("Sose k�rdezd meg, hogy igaz volt-e, ha most igaznak hiszed!")
G�bor hangja b�tor�t�lag k�rbelengte.
N�h�ny m�sodperc alatt krist�lytiszt�n meg�rtett mindent.
Sosem k�pzelte el a szerelmet, �s most hogy megismerte, m�r nem tudja elk�pzelni m�sk�nt, pedig az igazi szerelem az elk�pzelhetetlen. Azt aj�nd�kba kapjuk, mint a s�lt geszteny�t. Ismeretlen az �ze, m�g bele nem harapsz. Sosem lehet tudni, hol v�r r�nk az aj�nd�k, de sosem kaphatjuk meg, ha...
- Maradn�k - sz�lt szel�den. - Igaz�n kedves �nt�l, hogy a seg�ts�gemre sietett, de m�g maradn�k.
A fekete ruh�s f�rfi megr�ntotta a v�ll�t, majd ahogy j�tt, elt�nt az �jszaka s�t�tj�be.
Eszter bez�rta az ablakot, elt�ntette az arc�r�l a f�jdalom nyomait, �s emelt f�vel visszat�rt a b�l forgatag�ba.