Imre annak idején együtt disszidált Péterrel Amerikába. Péter azóta Magyarországon él, Imre pedig több, mint tíz év után hazalátogatott Erdélybe. Péter boldogan ajánlotta fel segítségét: elviszi kocsival, ahova csak akarja, legalább egy kis időt újra együtt tölthetnek ennyi hosszú év után.

Éva már a kocsiban kezdte feszélyezve érezni magát, mert Imréről kiderült, buzgó katolikus lett, 55 éves fejjel még a teológiára is beiratkozott, hogy a vallásnak szentelje hátralévő életét. Imre, kihasználva az alkalmat, végig prédikálta az utat.
- Aki már ismeri Jézus nevét, az bűnt követ el, ha megtagadja Istent.
- Hol van akkor itt a szabad akarat? - próbálkozott Éva.
- Szabad akaratot adott neked az Isten, hogy választhasd.
- Miféle szabad akarat az, ahol félnem kell a büntetéstől, ha nemet mondok?
Imre ilyenkor felemelte a hangját és hosszan idézett a bibliából, Péter pedig oldalba bökte Évát, és szigorúan nézett rá.
- Hagyd már abba a kérdezősködést! -könyörgött a szemével.

Imre felesége Magdi, legtöbbször csak kontrázott a mondatok végén.
- Úgy van! Ámen.
Nyakában három aranynyaklánc, a polóján a felirat "I love N.Y.", már messziről elárulta róla, hogy nem idevaló.
A parókián aztán kellő tisztelettel is fogadták őket -persze nem utolsó sorban a bőséges adomány reményében.
Éva és Péter azonban csak később értette meg mindezt. Sejtelmük sem volt a Mária jelenés miben létéről, sem arról, hogy hamarosan tízezres tömeg gyűlik össze a templom körül. A parókián való vendéglátás kivételes kegynek számított.

Másnap reggel Éva álmosan vonult ki az udvarra és nem akart hinni a szemének. Mezítlábas csontsovány asszony koldult a parókia előtt, karján a csecsemő talán még három kiló se lehetett. Ilyet csak filmeken látni, úgy látszik a nyomornak is különböző szintjei vannak. Évának összeszorult mindene. Nem tudta volna megmondani, hol érezte a legnagyobb szorítást: a gyomrában a torkában, vagy az öklében.
- Ez iszonyú! - borzongott meg!
Ekkor azonban egy hang süvített a füle mellett.
- Takarodjatok innen! Nincs itt semmi keresnivalótok.
Éva visszaszaladt a parókiára.
- Péter! Péter! Menjünk innen! Vigyél valahova. Ez szörnyű! - és kézen fogta a férjét, aki szó nélkül követte a feldúlt asszonyt az udvarra. Nem kellett több magyarázat. Péter ismerte a feleségét.
- Azonnal elmegyünk, csak szólok Imrének, hogy sétálunk egyet.
Amíg Péter odavolt, egy gyönyörű kék szemű kisfiú ugrott Éva elé. Koszos tenyerét Éva elé fordítva hasát dörzsölve románul magyarázott. Éva nem értett egy szót sem románul, de anélkül is pontosan tudta, mit mond a gyerek.
- Nem ettem napok óta, adjon kérem egy kis pénzt.
Mikor Péter visszajött Éva könyörgőn nézett a szemébe:
- Kint vásár van. Nem kérek semmit, csak add ide nekem azt a pénzt, amit elkölthetek. Tudom mit kell tennünk. Ennivalót veszünk, és odaadjuk ennek a gyereknek. Ha mindenkin nem is segíthetünk, de legalább ezen a gyereken igen! Kérlek! Megőrjít ez a tehetetlenség!
- Te vagy Jézus - simogatta meg szelíden Péter Éva fejét. Belenyúlt a pénztárcájába és két darab bankjegyet nyomott a nő kezébe.
- Tessék. Több nincs! - mondta mosolyogva.

A fiú látta, hogy csatát nyert, kitartóan követte a házaspárt. A kis utcákban már kirakodtak az árusok, hömpölygött a tömeg, s köztük a mezítlábas koldusok kitartóan kéregettek. Legtöbbször keresztül néztek rajtuk, vagy csak egyszerűen odébb lökték őket.
- A keresztényi szeretet - mondta csendesen Éva.
- Ne foglalkozz velük! - szorította meg Péter a kezét. - Gyere, vegyünk ennek a gyereknek valamit.
A gyerekhez hamarosan egy férfi is csatlakozott, aki egy négy éves forma kislányt húzott maga után kézen fogva. A kissrácnak ragyogott a szeme a boldogságtól, kis tenyerét Éva kezébe csúsztatva nem hagyta abba a magyarázkodást. A boltban a férfi mutogatta mit szeretnének: kolbász, cola, kenyér, egy kis paradicsom. A Éva kért egy kis süteményt hozzá, meg cukrot a gyerekeknek. Vásár van, vagy mi a csuda!

Ahogy a férfi átvette a teli szatyrot, már ment is kifele az üzletből. A fiú megcsókolta Éva kezét, s követte a férfit.
- Na, gyere. Menjünk innen - ölelte át a feleségét Péter.
Keresztül vergődtek a tömegen. A sorok között csonka lábú emberek, leprás mellű nők reméltek egy kis alamizsnát a keresztényektől.
Kiértek a faluból. A mező tele volt pipacsokkal. Mintha a pokolból szabadultak volna. Szó nélkül kéz a kézben mentek előre, csak minél távolabb ettől a csodától.
Messzire elhallatszott a kihangosított prédikáció. Éva egyszer csak megállt egy búzatábla szélén és vetkőzni kezdett.
- Szeretkezzünk! - mondta egyszerűen Péternek.
- Itt?- kérdezte Péter hitetlenül.
- Igen, itt. Én élni akarok! Élni, érted?
- Igen, értem - felelte mosolyogva Péter, aztán levetette magáról az inget, a nő alá terítette a ruhát, és lassan, gyöngéden szeretkezni kezdtek.