Már egészen besötétedett, de az öreg észre se vette. A fény, mely körbeölelte, bevilágította az utat, és csak baktatott egyre feljebb, gondolataiba merülten.
- Milyen szerencsés vagyok! Megmenthetek egy lányt a szomorúságtól! Ez nagy dolog. Ritkán adataik ilyen lehetőség az életben.
Megállt szusszanni egyet. Lenézett a völgybe.
- Jó éjt Barnabás! Álmodj, csak kis unokám! Az angyalok őrizzenek helyettem is.
Ekkor furcsa lények léptek ki a fák mögül. Fekete ruhájuk földig ért, arcuk merev volt, mintha kőből faragták volna ki őket. Szemük helyén, mintha üveg golyó lett volna. Mindegyik botra támaszkodva járt, hajlott háttal, mint akik valami nagyon nagy terhet cipelnek.
- Hová mész vándor? - szólította meg az egyik az öreget, károgó hangon.
- A hegy tetejére igyekszem - felelte, s azt remélte, nem látják rajta a félelmet, amit a hirtelen termett emberkék keltettek benne.
- Kár! Kár! - mondta baljóslón a hang. - Maradj itt velünk. Jobban jársz.
- Kik vagytok? -kérdezte óvatosan az öreg.
- Mi vagyunk a Csalódottak. Te is csalódni fogsz, ha tovább mész. Maradj itt velünk!
- Ugyan, miért csalódnék? Nem várok semmit, tehát nem csalódhatok.
- Halljátok mit mond? -ütött a fára a fekete ruhás - Azt mondja nem vár semmit!
- Kár, kár! -kezdett rá kórusban mind és botjaikat a magasba emelték.
- Azt gondoltad, nem tudjuk mi az igazi szándékod? Azt gondoltad becsaphatsz minket? A szerelmet jöttél megkeresni! Itt az erdőben semmi nem marad titokban -szólt indulatosan a csuhás, és zölden villogtatta üveg szemét.
- Nos, valóban. -hátrált tovább az öreg. - A kis unokám, Barnabás, azt álmodta, hogy vár rám a szerelem a hegy tetején. Miatta indultam útnak, és már azt is tudom, nem tévedett.
- Halljátok ezt a pökhendi alakot? -károgott tovább amaz. - Azt hiszi, majd ő megtalálja a szerelmet! Nézz ránk! Látod, mit tett velünk a szerelem? Meggyötri tested lelked! Hallgass ránk! Ne menj tovább.
Az öregen hirtelen furcsa elszántság vett erőt.
- Félre az útból, ostoba népség! Nem félek tőletek! Éreztem az illatát, hallottam a hangját, tudom, hogy vár rám egy lány a hegy tetején!
- Botozzuk meg! -adta ki a jelszót a fekete ruhás -Semmi ez ahhoz a kínhoz képest, amit át kell majd élned! -és nagyot suhintott az öreg hátára.
Az igyekezett gyorsan tovább menni, de a fura alakok egyre másra léptek elő a fák mögül, és mindegyik nagyot suhintott fáradt testére.
- Bolond vagy! Bolond és öreg! -kiáltották utána.

Mikor végre megszabadult az ütlegelőktől, összetört szívvel ült le egy fa alá.
- Igazuk van! Bolond vagyok, és öreg. Miben is reménykedem?
Ekkor gyönyörű dallam törte meg a csendet.

Hosszú az út, s tán elveszted hited,
de ne aggódj, mert ami elveszett
rád talál újra, és körbeölel a fény
meglátod elvezet hozzám a remény!

- Igen! Ez az Ő hangja! -dobbant nagyot az öreg szíve! Istenem, milyen gyönyörűséges! - és megtörölgette a szemét. - Hiszen bízik bennem! Vár engem. Nem adhatom fel! -bíztatta magát. - Mennem kell tovább!
- Na látod! Ez a beszéd! - repkedett előtte a tündér
- Jaj, de jó, hogy itt vagy! -sóhajtott az öreg megkönnyebbülten. - Nagyon elbántak velem azok a fekete ruhások! Fáj mindenem. Miért nem figyelmeztettél?
- Jobb lett volna tán, ha előre rettegsz? Csak nem gondoltad, hogy olyan egyszerű lesz az utad, mintha buborékban repülnél a felhőkig? -szemtelenkedett a tündér.
- Persze, hogy nem gondoltam! De erre sem számítottam. Lehet, hogy igazuk van, és öreg vagyok valóban, és majd csalódom én is... A tündér most befogta aprócska kezeivel még aprócskább füleit.
- Ezt soha többet nem akarom hallani! -szólt mérgesen. - Nem lehet öreg, aki ilyen magasra jut! Na, ide figyelj! Te mit vársz a szerelemtől?
- Igazából nem is tudom. Én csak meg akarom szabadítani azt a lányt a szomorúságától. És érezni az illatát. Hallani a hangját..
- Na, látod!- szakította félbe az öreget türelmetlenül a tündér. - Olyan egyszerű ez, hogy néha meg sem lehet érteni! Aki adni akar, az nem csalódhat! Az olyanok mint te, tudják, hogy amit kapnak, az ajándék. Te igazából adni akarsz, és az okoz örömet neked. Te nem csalódhatsz! Érted?
- Persze, hogy értelek! -nevetett az öreg. - Ne aggódj, kedves tündér. Folytatom az utam, jöjjön bármi. Megkeresem azt a lányt.