enigma: kis éji romantika
minden mese körénk szelidült
az ősz halkan mellénk ült
a múlt lassan kiürült
s kezed a kezembe került.
néztük a kertet, és a leveleket
néztük, s hallgattuk mit mesélnek.
egymásba dobbantunk, szívre szív,
és eltettem ajkadról a pírt.
meséltünk, egymásnak egymásról,
a szerelemről, és a holdról.
nagyokat kortyoltunk a másikból,
felhőket másztunk játékból.
én férfi lettem, s te nő,
ujjunk hegyén megállt az idő.
éreztük ahogy reményt sző,
közénk a nagy égi mesélő.
|