kabboca: Ne érj hozzám
Ne érj hozzám, mert fáj
Pedig nem is bántasz
Ne érj hozzám, mert fáj
Pedig nem is bántasz
Lázat gyújtasz bennem
Holott nem vagy lázas.
Másodpercnyi mámor
Majd kínzó hiánya
Egyszerű érintés
Tagadása, s vágya.
Szemed hogyha villan -
Énrajtam nevetve -
Édes villámot szórsz
Remegő szivembe
Nem érted a kérést,
Ha némán rádnézek
Tenyeredben kezem,
S még csak meg sem érzed.
Szinte gyúnyolódsz már
Mikor vállamhoz érsz
Vagy szócsatánk közben
Odanyúlsz kezemért.
Mosolyog az arcom
És bú gyötör belül,
Örülök: velem vagy,
S sírok, én egyedül...
Ne érj hát most hozzám!
Talán elfelejtlek.
Nem gondolok majd rád,
S maradok még gyermek
Míg nem tudod, mit ér
Kezed ha hozzám ér
Ne érints meg kérlek,
S hálás leszek ezért.
|