kabboca: Szerelem
Beléd halok még egy bolond hajnalon
Te árva, kopott, ócska szerelem
Beléd halok még egy bolond hajnalon
Te árva, kopott, ócska szerelem
Megfakult ruhádat még tisztára mosom
S beszűkítem kicsit: ha fogysz is, jó legyen.
Színes nyárban jártunk, mikor kézen fogtál
Derékig értek ott az álmok, s éjjelek -
Most megfakult a nap, ködbe hull a zsoltár
Mit rőzse-szedő hajnal éneklek neked.
Begyújtottam, de már hiába a máglya
Furcsán kihűlt minden - csak a test meleg
A kályha szegletében lelkem vacogva várja
Mikor térsz be hozzá, te vén, borzas szerelem.
|