kitárt karral szaladna eléd a
holnap, de te a múlt hetet siratod.
elszaladnak melletted a fák
kővé dermednek a felhők,
és észre sem veszed.
virágokon lépdelsz
nem látod a házak között
kacskaringó fényeket.
két eltévedt angyal
az utcán fagyoskodva
vacsoráért karácsonyt dalol
s közben te a tegnapi életed
írod valahol.
kitárt karral szaladna eléd a
holnap, de te a múlt hetet siratod.
számlálsz ezer csillagot
de hogy egy a porba hullt
a lábad elé,
észre sem veszed.
szemed előtt látatlanul nőnek ki
a földből nagy hegyek
és mosoly-gyermekek.
alszol.
de álom elkerül.
sóvárognak,
te süketen ballagsz egyedül.
hó fedi be a várost
csenddé mámorítva a zajt egy percre
s te csak mondod, dörmögöd örök-magadét…
„ennek itt nincs semmi értelme
sivárnál is sivárabb az élet”
és mész tovább…

csak vigyázz, nehogy a világ
egyszer megunja az időt, mit rádkölt
elengedje kezed
s kifogyjon a lábad elé
odaszórt csodákból…